Keresés ebben a blogban

2017. július 23., vasárnap

Hargittay Emil: Pázmány Péter In.: ARCANUM

PÁZMÁNY PÉTER
(Hargittay Emil)
Magyarországon a 19. századig nem volt modern értelemben vett irodalmi élet, íróink pedig túlnyomórészt történelmi személyiségek, katonák, politikusok vagy éppen a klérus tagjai voltak. Pázmány azok közé az írók közé tartozott, akiknek működésében az írói szerepvállalás elválaszthatatlanul összefonódott a társadalmi-politikai tevékenységgel.
Mint literátor és tudós korának legmagasabb színvonalán fejezte ki magát, hatása ezért a mai napig is élő. Kosztolányi teljes tudatossággal nevezte őt „a magyar próza atyjá”-nak.
Pázmány életútjának helyszínei kívül esnek a mai Magyarország határain. Váradon született 1570-ben, s atyja, az erdélyi református nemes Pázmány Miklós a katolikus Báthori István fejedelem által alapított nívós kolozsvári jezsuita iskolába járatta fiát, ahol ő tizenhárom éves korában katolizált. A saját életében bekövetkező váltás a királyi Magyarország lakosságának útját jelezte előre: csaknem hét évtizednyi élete alatt az ország nagy része visszatért a katolicizmushoz. Jezsuita novícius éveit Krakkóban és Jaroslawban töltötte, majd Bécsben filozófiát, Rómában teológiát tanult. Míg a lengyelországi évek érzelmi életét és hivatástudatát alapozták meg, a bécsi és a római évek a korabeli Magyarországon páratlan tudományos képzettséget adtak számára. 1596-ban szentelték pappá. Alapos kiképzés után, a görög, latin, német és olasz nyelv kiváló ismerőjeként (valamennyire angolul, lengyelül és spanyolul is tudott) jezsuita rendi elöljáróinak az eminens számára kijáró elismerő vélemény birtokában kezdett Grácban filozófiát és teológiát tanítani. (A latin nyelven előadott tananyag kéziratainak nagy része fennmaradt: ma a budapesti Egyetemi Könyvtárban őrzik.) Egy közbeeső látogatás után végleg 1607-ben tért vissza Magyarországra, hogy élete második felét felső-magyarországi városokban, mindenekelőtt Pozsonyban és Nagyszombatban élje le.

A jezsuita Pázmány

A jezsuiták kiűzetéséről készült rézmetszet 1619-ből

HARGITTAY EMIL PÁZMÁNY PÉTER A SZENTÍRÁSRÓL ÉS AZ ANYASZENTEGYHÁZRÓL

Kölcsey Összes művei I. kötet

2017. július 18., kedd

Frady Endre: Tar tik  


Frady Endre:

Tar tik



Horgonysor egy résfalt tartik,

Tövében kapirgál tar tik…

Reccs, puff, fal dől, lapul tik fej,

Vasbetonok síkba fejtik.



Mérnököt vár börtöncella

Kopasz tikfej szörnyű ella-

-pulása következtében.

Jaj, vajh’ soká tartják bent-é?!



Statikus, ha rosszul számlik,

Biztonságszint pajzsán ám lik

Lőn s mint ingatag dödölle,

Támszerkezet fogja s ledől.



Csak építőmérnök szak ad

Ily terhet, hogy minden szakad;

Sikolt férficske és nőcske,

Látván, tar tik hogy lesz kenőcs.



(péptánc!)



„Kétségtelen tény, hogy lehet szótagfelcseréléssel is kvázi rímet előállítani, de minek?! Nagyon idegesítő! NEM ENG.!” /Pora Aporné Tele Etel, betanított főcenzor helyettes/



„Olyan érzés olvasni, mint egy kátyúkkal teli úton zötyögni, elharapod a nyelved, lefejeled a műszerfalat... Mikor bármi ritmus lenne a versben hirtelen jön a fal és bummm...” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/



„Igaza van, költő úr, az összes mérnök közül csak minket vonnak büntetőjogilag felelősségre, ha valamit elszúrunk! Az úttervező tervezhet halálszakaszokat és moshatja kezeit. A forgalomtechnikus kitetethet olyan táblákat, hogy még véletlenül se sikerül arra mennünk, amerre szeretnénk, úgyhogy legfeljebb nem a szemünknek hiszünk, hanem a GPS-nek. Az építész meg tervezhet bűn ronda házat és szakmai nívódíjat kap érte. Bezzeg, ha mi, statikusok tévedünk, és egy kicsit leszakad a hidacska, vagy picit feldől a toronyházikó, máris mehetünk börtönbe! Hát van igazság ezen a földön?!” /Nyomaték Nyihámor, büntetett előéletű tartószerkezeti tervező/



„Nincs! Az igazság odaát van!” /Mulder ügynök, X aktakukac/



„Itt ugyan nincs igazság! Az ex-pasim azt is magával vitte!” /Szőke Szidónia, Mulder ügynök szomszédja/



„Mi az igazság?” /Poncius Pilátus/



„Hé, kőttő úr, csuktya mán be a szájját, mer’ itten nállunk Vazsmegyébe’ egyetlen tik se tar, csak a lyányom ipa, aki póggármester, de az csontra, biz!” /özv. Dödölle Durbincsné Hajdinamálé Hilda, nyugdíjas tikhúsleves díler/



„Heej, nincs is jobb étel, mint a résfalon passzírozott tik agyvelővel töltött vargánya sörrel! Hű, ez a vers meghozta az étvágyamat! Köszönöm, költő úr, hogy ebben a mindent kiszárító nagy hőségben beindította a nyálelválasztásomat! Újra tudok féllitereset köpni!” /Snidling II. Söménc, a Tikvári Bányász Club (TBC) balszélsője/



„Frady Endre ismét lírába csiholta a "Tévedni emberi dolog, de állati veszélyes!" pszeudo klasszikus mondás létbiztonságot fenyegető igazságát, melynek előbb le kell dőlnie, hogy az utcán heverhessen. A költő jól ráérzett, hogy amennyiben a téma az utcán hever, óvatosan kell lehajolni érte, mert lehet, hogy más is hever alatta. Pont úgy összetörve, mint a versszak végi rímek. Igazi tartalmi formalizmus! A forma se nem tar, se nem talmi! Igazi after partitúravezető irodalom!” /Morál Mirelitné Nemakárki Natália, a Parnasszuson Heverő Élet Rejtelmes Titkaira Éhezők Közlapja (PH ÉRTÉK) minőségi frissőre/



„Először arra gondoltam, hogy hátulról kezdem az olvasást, hátha úgy több lesz az értelme, de vizuális típus lévén, már a péptáncnál erősen összekócolódott a gyomrom! Ha a szétkenődött tar tik a költészet szimbóluma, Frady Endre pedig a rádőlt résfal, akkor egyetértek! És ezzel el is mondtam azt az egyet, amit értek ebből az alpári kisstílűségből, ebből a hitvány szellemi hasmenésből! Ennek a borzalomnak olyan nagy a hatósugara, hogy még anyám is, akit pedig még a verssel szomszédos szobából is kitiltottam, sírógörcsöt kapott tőle és hisztériás zokogásában az NDK műfogsorával átharapta a kandalló kovácsolt vasrácsát! Állítsuk meg Frady Endrét!” /Puzsér Róbert, kritikus/



„Egyszer egy 30 méter magas kidőlő résfal agyon csapott, de mivel én agyra is gyúrok, ezért úgy visszafejeltem a helyére, hogy azóta se mer megmoccanni. Csak a talajvíz csordogál át az agyam ütötte lyukon.” /Chuck Norris/



illusztrálva: